Iulianus római császár
a Római Birodalom császára / From Wikipedia, the free encyclopedia
Flavius Claudius Iulianus (Konstantinápoly, 331. április 7. – Tigris menti Maranga, 363. június 26., pénzérméin FL CL IVLIA-NVS,[1] Φλάβιος Κλαύδιος Ἰουλιανός, Flawiosz[2] Klaudiosz Julianosz) a Római Birodalom császára volt másfél évig, 361 és 363 között. Ariánus keresztény oktatói voltak,[3] de felhagyott Arius tanainak követésével, uralkodása alatt az ősi görög–római vallási hagyományokat ápolta és pártfogolta, utolsóként a római császárok között. Iamblikhosz tanai[4] és a mindent magába foglaló filozófiai rendszer, az újplatonizmus felé fordult, de nem Platón munkáinak betű szerinti életre hívása volt a célja, hanem a dialógusok szólásszabadságán és a meggyőzésen alapuló szellemiségének valóságba ültetése.[5] Ezért Iulianust az „Apostata” (görögül: Ἰουλιανὸς ὁ Ἀποστάτης, azaz „Hitehagyott Julianosz”) melléknévvel tartja számon a keresztény hagyomány.[6]
Flavius Iulianus | |
Gallia, Britannia, Hispania és Mauretania caesarja | |
Flavius Claudius Iulianus Caesar | |
Uralkodási ideje | |
355 – 360. február 12. | |
Koronázása | Mediolanum 355. november 6. |
Gallia, Britannia, Hispania és Mauretania augustusa | |
Caesar Flavius Claudius Iulianus Augustus | |
Uralkodási ideje | |
360 – 361. november 3. | |
Koronázása | Lutetia 360. február 12. |
Római Birodalom augustusa | |
Caesar Dominus Noster Flavius Claudius Iulianus Pius Felix Augustus | |
Uralkodási ideje | |
361. november 3. – 363. június 26. (1 évig) | |
Elődje | II. Constantius |
Utódja | Iovianus |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Constantinusok |
Született | 331. április 7. Konstantinápoly |
Elhunyt | 363. június 26. (32 évesen) Parthia, Maranga |
Nyughelye | Antiochia |
Édesapja | Flavius Iulius Constantius |
Édesanyja | Flavia Basilina |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Flavia Helena |
Gyermekei | egy halvaszületett gyermek egy leánygyermek |
A Wikimédia Commons tartalmaz Flavius Iulianus témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Korai halála megakadályozta abban a nagy kísérletében, hogy a birodalomban a kereszténységgel egyenrangú és azonos hatású maradjon a római vallási hagyomány, a görög vallás tisztelete és a legfontosabb misztériumvallások kultusza. Leginkább az újplatonikus napteológia kötötte le figyelmét, a görög napisten, Héliosz és a perzsa Mithrász felé fordult. Az utóbbi az ősi perzsa vallásból, a mazdaizmusból vette át központi motívumát, a dualisztikus szemléletet.[7] Magát Iulianust is beavatták Mithrász misztériumaiba.
Iulianus azonban nemcsak filozófus volt, hanem nagyszerű hadvezér is, akit katonái rajongásig szerettek. Utolsó hadjáratán mélyen benyomult a Szászánida Birodalom területére, és itt érte a halál. Halálának oka egy súlyos sebesülés, melynek körülményei homályosak, vitatottak. Egyesek harc közbeni sérülést, mások keresztény merényletet sejtetnek. A keresztény legendárium isteni beavatkozásként értékeli a kereszténységet elhagyó császár halálát. Alig másfél éves uralkodása ellenére az egyik legfontosabb személye a késő ókori római történelemnek.