Itáliai Köztársaság
történelmi állam Itáliában 1802-1805 között / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Itáliai Köztársaság (olasz nevén Repubblica Italiana, franciául République italienne): 1802–1805 között fennálló történelmi állam volt Észak- és Közép-Itáliában, a francia forradalom exportjának gyümölcse, hivatalosan a Francia Köztársaság testvérköztársasága (République soeur), valójában csatlós állam, amelyet Napoléon Bonaparte tábornok, a Francia Köztársaság első konzulja hozott létre a korábban szintén általa kreált csatlós Ciszalpin Köztársaság jogutódjaként. Ennek Törvényhozó Tanácsa (Consulta Legislativa) Lyonban megtartott gyűlésén elfogadta a köztársaság új alkotmányát, és 1802. január 26-án köztársasági elnökké választotta Bonaparte tábornokot. Az állam fővárosa Milánó volt. Az Itáliai Köztársaság 1805. március 18-ig-ig állt fenn, amikor Bonaparte tábornok, ekkor már I. Napóleon néven az Első Francia Császárság uralkodója a köztársaságot Itáliai Királysággá alakította át.
- Ez a szócikk az 1802–1805 között fennállt napóleoni köztársaságról szól. A mai Olasz Köztársaságot lásd itt.
Itáliai Köztársaság | |||||
bábállam | |||||
Repubblica Italiana 1802 – 1805 | |||||
| |||||
Észak és Közép-Itália 1803-ban | |||||
Általános adatok | |||||
Fővárosa | Milánó | ||||
Vallás | római katolikus egyház | ||||
Kormányzat | |||||
Államforma | Prezidenciális köztársaság | ||||
Államfő | Bonaparte Napóleon (elnök, 1802–1805) | ||||
Államfő-helyettes | Francesco Melzi d'Eril (alelnök, 1802–1805) | ||||
| |||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Itáliai Köztársaság témájú médiaállományokat. |