Isztriai–dalmát exodus
a világháborúk utáni kiűzetés és az olasz nemzetiségűek távozása az etnikailag vegyes jugoszláv területekről / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az isztriai–dalmát exodus (olaszul: esodo giuliano dalmata, horvátul: istarsko-dalmatinski egzodus) a második világháború utáni olasz (isztriai olaszok és dalmát olaszok), valamint szlovén, horvát és isztroromán népesség Jugoszláviából való távozása volt. Azok az emigránsok, akik a mai jugoszláv területeken, a Júliai Krajina (benne a Karsztvidékkel és az Isztriával), a Kvarner és Dalmácia területén éltek, nagyrészt Olaszországba mentek, de néhányan csatlakoztak az amerikai, ausztrál és dél-afrikai olasz diaszpórához is.[1][2] Ezek a régiók korábban etnikailag vegyesek voltak, hosszú múltra visszatekintő történelmi horvát, olasz és szlovén közösségekkel. Az első világháború után az Olasz Királyság annektálta az Isztriát, a Kvarnert, a Júliai Krajinát és Dalmácia egyes részeit, köztük Zára városát. A második világháború végén a szövetségesek Olaszországgal kötött békeszerződése értelmében az egykori olasz területek Isztria, Kvarner, a Júliai Krajina és Dalmácia, a Trieszti régió kivételével Jugoszlávához kerültek. A Jugoszláviához csatolt egykori területek a mai Horvátország és Szlovénia részei.
A különböző források és becslések szerint a távozók száma 230 000 és 350 000 közötti olasz (a többiek olyan szlovének, horvátok és isztrorománok, akik úgy döntöttek, hogy felveszik az olasz állampolgárságot) volt,[3] akik a térséget a háború után hagyták el.[4][5] Az elvándorlás 1943-ban kezdődött és csak 1960-ban ért véget. A 2001-es horvátországi és a 2002-es szlovéniai népszámlálás adatai szerint a volt Jugoszlávia területén maradt olaszok száma 21 894 fő (Szlovéniában 2258, Horvátországban 19 636) volt.[6][7]
A jugoszláv partizánok és a jugoszláv Népvédelmi Osztály (OZNA) a második világháború alatt és az elvándorlás első éveiben, az úgynevezett foiba-mészárlások során több száz, akár tízezer olasz nemzetiségűt (isztriai és dalmáciai olaszokat) ölt meg vagy végzett ki.[8][9] A háború után 1947-től az isztriai és dalmáciai olaszokat a jugoszláv hatóságok kevésbé erőszakos megfélemlítéseknek vetették alá, mint például az államosítás, a kisajátítás és a diszkriminatív adóztatás,[10] ami a kivándorláson kívül nem sok lehetőséget biztosított számukra.[11][12][13]