Iridium (műhold)
amerikai műholdas távközlési rendszer / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Iridium[1] 66 aktív és 6 tartalék műholdból álló távközlési rendszer, amellyel eredetileg az egész világot, tehát a kontinenseket, az óceánokat és a pólusokat is lefedő műholdas telefonszolgáltatást biztosítottak.
Ez a szócikk a műholdas rendszerről szól. Hasonló címmel lásd még: Irídium. |
Iridium | |
Ország | USA |
Űrügynökség | Iridium |
Gyártó | Motorola |
Típus | távközlési műhold |
Rendeltetés | távközlés (műholdas telefonszolgáltatás) |
Küldetés | |
Tömeg | 689 kg |
Energiaellátás | napelemek |
Műholdplatform | LM–700 |
Pályaelemek | |
Pálya | alacsony Föld körüli pálya |
Az Iridium weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A rendszer első műholdját 1998-ban indították. A műholdak alacsony Föld körüli pályán keringenek, 780 km magasan.
2009. február 12-én a rendszer egyik holdja, az Iridium 33 ütközött a használaton kívüli Koszmosz–2251 jelzésű katonai távközlési műholddal, és viszonylag sok űrszemét keletkezett.[2][3]
Az Iridium rendszert kifejlesztő Motorola mérnökei úgy számították, hogy egy nem geoszinkron, alacsony pályán keringő, 77 kommunikációs műholdból álló hálózat elegendő lesz egy cellaszerű, a teljes Földet lefedő mobiltelefon-hálózathoz. Ezért a rendszert Iridiumnak nevezték el az irídium (Ir) elemről, amelynek magja körül 77 elektron kering. A végleges rendszert 66 működő műhold szolgálta ki, de az Iridium név megmaradt.[4]
Még egy, az Iridium rendszerhez hasonló – vele versenyben álló – másik műholdas telefonhálózat létezik, a 48 műholdból álló Globalstar, mely azonban nem fedi le az egész földfelszínt.[5][6][7]
Az 1997–2002 között eredetileg felbocsátott műholdak tervezett élettartama mindössze 8 év volt, így 2017-ben megkezdődött a műholdak tömeges lecserélése, ami 2019 elején befejeződött. Az őket leváltó Iridium Next műholdcsalád 75 tagja 2019-ben már mind Föld körüli pályán van.[8]