II. Izabella spanyol királynő
Spanyolország uralkodója / From Wikipedia, the free encyclopedia
II. Izabella (spanyolul: Isabel II, ismert ragadványnevén: a hagyományos királynő, spanyolul: la Reina Castiza; Madrid, Spanyolország, 1830. október 10. – Párizs, Franciaország, 1904. április 9.), Bourbon-házból származó spanyol infánsnő, Asztúria hercegnője 1830-as születésétől apja 1833-ban bekövetkezett haláláig, majd Spanyolország királynője 1868-as trónfosztásáig.
Ez a szócikk a spanyol királynőről szól. Hasonló címmel lásd még: II. Izabella (egyértelműsítő lap). |
II. Izabella | |
Spanyolország királynője | |
II. Izabella | |
Uralkodási ideje | |
1833. szeptember 29. – 1868. szeptember 30. | |
Koronázása | 1843. november 10. |
Örököse | Alfonz |
Régense | Mária Krisztina (1833–1840) |
Elődje | VII. Ferdinánd |
Utódja | I. Amadé |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Bourbon |
Született | 1830. október 10. Madrid |
Elhunyt | 1904. április 9. (73 évesen) Párizs |
Nyughelye | El Escorial-i királyi kolostor 1904. április 16. |
Édesapja | VII. Ferdinánd spanyol király |
Édesanyja | Szicíliai Mária Krisztina |
Testvére(i) | Lujza Ferdinanda infánsnő |
Házastársa | Ferenc de Asís, Cádiz hercege |
Gyermekei | Izabella asztúriai hercegnő XII. Alfonz spanyol király Mária del Pilar infánsnő Mária de la Paz bajor hercegné Eulália gallierai hercegné |
Vallás | római katolikus |
II. Izabella aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Izabella témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nem sokkal születése előtt, 1830-ban édesapja, VII. Ferdinánd spanyol király a pragmatica sanctióban biztosította leánya utódlását, fiúörökös hiányában. Végül apja 1833-as halálát követően, harmadik születésnapja előtt egy hónappal lépett trónra, édesanyja, Mária Krisztina királyné régenségével. Utódlását azonban nagybátyja, Molina grófja (a karlista csoportosulás alapítója és névadója) vitatta, így már 1833-ban polgárháború tört ki, amit további három követett.
Izabella uralkodása alatt (anyja régenssége idején) Spanyolország abszolút monarchiából alkotmányos monarchiává vált. Regnálását a nagybátyjával folytatott küzdelmek sora, valamint politikai intrikák és bizonytalan kormányzás jellemezte, amit jól mutat, hogy Izabella huszonkilenc éves uralkodása alatt hatvan különböző kormányalakításra került sor. Az 1868-as dicsőséges forradalom során leváltották, ám hivatalosan csak 1870-ben mondott le a trónról.
A királynő unokatestvérével, Ferenc de Asís, Cádiz hercegével kötött házasságából öt gyermeke született, köztük a későbbi XII. Alfonz spanyol király is. Emellett férje, Ferenc közismert homoszexualitásáról, a királynő maga pedig számtalan szeretőjéről (politikusok, katonatisztek stb.) vált ismertté, akik közül többet gyermekei biológiai apjukként feltételeznek a történészek. Izabella hetvenhárom éves korában, 1904-ben hunyt el franciaországi emigrációban.