Az első angol–afgán háború 1838-tól 1842-ig tartott. Ez volt az első nagyobb konfliktus, ami a Brit Birodalom és Oroszország között lévő közép-ázsiai hatalmi harcának keretei között zajlott le. Afganisztán szerencsétlen módon a dél felé terjeszkedő oroszok, és a brit fennhatóság alatt álló India között helyezkedett el. Az angolok, hogy biztosítsák ázsiai szerzeményüket, lerohanták az orosz udvarhoz húzó Duszt Muhammad országát 1838-ban, és egy bábot, Sáh Sudzsát ültették az ország trónjára. A győzelem után a brit csapatok többsége visszavonult Indiába, egy közel 5000 fős kontingenst hagyva hátra, akik Sudzsa hatalmát védték.
Az országban két évvel az invázió után felkelés tört ki, a brit hadsereg tábornoka úgy döntött, megpróbálja békésen elhagyni az országot India felé. 1842 januárjában azonban az egész hadsereget és annak 12 000 fős civil kíséretét lemészárolták az afgánok. Egyetlen ember élte túl a vérfürdőt, egy bizonyos William Brydon.