Egykepolitika Kínában
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az egygyermekes politika (kínaiul: 一孩政策; pinyin: Yī Hái Zhèngcè) kifejezés egy 1980 és 2015 között Kínában végrehajtott népességtervezési kezdeményezésre utal, amelynek célja az ország népességnövekedésének megfékezése volt azáltal, hogy sok családot egyetlen gyermekre korlátoztak. Ez a kezdeményezés egy sokkal szélesebb körű, a népességnövekedés megfékezésére irányuló erőfeszítés része volt, amely 1970-ben kezdődött és 2021-ben ért véget, egy fél évszázados program, amely magában foglalta a házasságkötés és a gyermekvállalás alsó korhatárát, a kétgyermekes korhatárt sok pár számára, a születések közötti minimális időintervallumot, a szigorú felügyeletet és a szabályok be nem tartásáért járó szigorú bírságokat. A programnak széleskörű társadalmi, kulturális, gazdasági és demográfiai hatásai voltak, bár az egygyermekes korlátozások hozzájárulása a tágabb programhoz vitatott.[1]
Kína családtervezési politikáját a túlnépesedéstől való félelem kezdte alakítani az 1970-es években, és a tisztviselők megemelték a házassági korhatárt, valamint kevesebb és szélesebb körben történő születésre szólítottak fel. A túlnépesedés az állami tisztviselők szemében akadályozná a nemzetgazdaság fellendítésére és az emberek életszínvonalának javítására irányuló programjukat.[2] 1980-ban egy teljes évtizednyi összehangolt erőfeszítés után szinte általános egygyermekes korlátozást vezettek be. Ezt aztán 1982-ben hivatalosan is beírták a Kínai Népköztársaság alkotmányába. Az alkotmányban foglaltak szerint a párok kötelesek betartani a családtervezés követelményeit. Minden család számára korlátozták, hogy csak egy gyermeket vállaljon.[3] Később a lakosság bizonyos csoportjai számára engedélyeztek néhány kivételt. Az 1980-as évek közepén a vidéki szülők számára engedélyezték a második gyermek vállalását, ha az első gyermek lány volt. Néhány más csoport, köztük az etnikai kisebbségek számára is engedélyeztek kivételeket.[4] 2015-ben a kormány eltörölte az összes megmaradt egygyermekes korlátozást, és bevezette a kétgyermekes korlátozást. Ezt 2021 májusában háromgyermekes korlátra lazították.[5] 2021 júliusában az összes korlátot, valamint a túllépésért járó büntetéseket is eltörölték.[6]
A politika végrehajtását országos szinten elsősorban a Nemzeti Népesedési és Családtervezési Bizottság, tartományi és helyi szinten pedig szakbizottságok kezelték.[7] A tisztviselők átható propagandakampányokkal népszerűsítették a programot és ösztönözték a betartását. A szigor, amellyel a programot végrehajtották, koronként, régiónként és társadalmi státuszonként változott. Egyes esetekben a nőket fogamzásgátlásra, abortuszra és sterilizációra kényszerítették. A politikát megszegő családok nagy pénzbírságokkal és egyéb büntetésekkel, például elbocsátásokkal és a jövőbeli karrier korlátozásaival szembesültek.
A népességszabályozási programnak széleskörű társadalmi hatásai voltak, különösen a kínai nőkre nézve. A patriarchális hozzáállás és a fiúk kulturális preferálása a nem kívánt csecsemő lányok elhagyásához vezetett, akik közül néhányan meghaltak, másokat pedig külföldre adoptáltak. Idővel ez az ország nemi arányát a férfiak felé tolta el, és a "hiányzó nők" generációját hozta létre. Ez a politika azonban azt is eredményezte, hogy a nők, akik egyébként a gyermekneveléssel lettek volna elfoglalva, nagyobb arányban vettek részt a munkaerőpiacon, és egyes lányok oktatásába a család nagyobb mértékben fektettek be. Még a politika megszüntetése után is alacsonyabbak a születési ráták Kínában, mint a politika bevezetése előtt.[8]
A Kínai Kommunista Párt a programnak tulajdonítja, hogy hozzájárult az ország gazdasági felemelkedéséhez, és azt állítja, hogy 400 millió születést akadályozott meg. Néhány tudós vitatja ezt a becslést, bár az ellenvetések az egygyermekes korlátozások hatására összpontosítanak.