Doni kozákok
From Wikipedia, the free encyclopedia
A doni kozákok (oroszul Донские казаки) a Don folyó középső és alsó folyása mellett megtelepedett kozákok. Történetileg a Doni Kozák Had (oroszul Всевеликое Войско Донское, Vszevelikoje Vojszko Donszkoje, „Leghatalmasabb Doni Had”) területén éltek, amely független, illetve autonóm demokratikus köztársaság volt a mai Dél-Oroszországban és a mai ukrán Donbasz régióban a 16. század végétől 1918-ig. A Doni Kozák Hadnak 17 reguláris ezrede volt és hat független százada (сотня). Egy kozák század létszáma 120 ember volt békeidőben, ami háborús időben 135 főre duzzadt. A kozák ezredek hat századból álltak. A parádékon bemutatott egység katonáit, a cári testőrség két ezredét is a Don vidékéről toborozták. Identitásukban meghatározó szerepet játszott az a meggyőződés, hogy a pravoszláv hit védelmezőjeként önként szolgálnak a cárnak.[1] Az orosz forradalmat követően a kommunisták csaknem kiirtották a kozákokat. 1992-től orosz elnöki rendelet alapján regisztrálhatják magukat a kozákok. A valamikori Doni Kozák had területén is újjáéledtek kozák közösségek.
A gazdag katonai hagyományokkal rendelkező doni kozákok fontos szerepet játszottak az Orosz Birodalom fejlődésében, és részt vettek szinte minden jelentősebb háborújában.