Ceres (törpebolygó)
törpebolygó a Naprendszerben / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Ceres[14] (latinul Cerēs, más jelöléssel 1 Ceres, (1) Ceres; szimbólum )[15] a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygóövben helyezkedik el, így típusának egyedüli képviselője.[16] Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén, részben Zách János Ferenc hozzájárulásával;[17] nevét Ceres római istennő után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában.
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Ceres (egyértelműsítő lap). |
Ceres | |
2015-ös felvétel | |
Felfedezése | |
Felfedező | Giuseppe Piazzi |
Felfedezés ideje | 1801. január 1. |
Felfedezés helye | Astronomical observatory of Palermo |
Névadó | Ceres |
Kisbolygó jelölés | 1 Ceres |
Alternatív név | A899 OF, 1943 XB, Démétér (Görögo.) |
Ideiglenes név | Ceres Ferdinandea, Héra |
Kisbolygókategória | törpebolygó fő kisbolygóöv |
Pályaadatok | |
Epocha | 2005. november 26. (JD 2453700.5)[1] |
Aphélium távolsága | 447 838 164 km (2,987 CsE) |
Perihélium távolsága | 381 419 582 km 2,545 CsE) |
Fél nagytengely | 414 703 838 km 2,765 956 424 CsE[2] |
Pálya kerülete | 2,605 Tm (17,4131 CsE) |
Pálya excentricitása | 0,07976017[2] |
Orbitális periódus | 1679,819 nap 4,599 év |
Szinodikus periódus | 471.45885 nap |
Átl. pályamenti sebesség | 17,882 km/s |
Közepes anomália | 108,509° |
Inklináció | 10,586712°[2] |
Felszálló csomó hossza | 80,40696°[2] |
Perihélium szöge | 73,15073°[2] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 939,4 km |
Egyenlítői sugár | 487,3 ± 1,8 km[3] |
Poláris sugár | 454,7 ± 1,6 km[3] |
Lapultság | 0,067 ± 0,005[4] |
Felszín területe | 2 849 631 km² |
Térfogat | 4,847×10⁸ km³ |
Tömeg | (9,43 ± 0,07)·1020 kg[5] |
Átlagos sűrűség | 2,077 ± 0,036 g/cm³[3] |
Felszíni gravitáció | 0,27 m/s² 0,028 g[6] |
Szökési sebesség | 0,51 km/s[6] |
Sziderikus forgásidő | 0,3781 d 9,074 h[7][8] |
Forgási periódus | 9,07417 h |
Tengelyferdeség | körülbelül 3°[3] |
Az égitest északi égi pólusának rektaszcenziója | 19 h 24 min 291°[3] |
Az égitest északi égi pólusának deklinációja | 59°[3] |
Albedó | 0,090 ± 0,0033[9] |
Felszíni hőmérséklet | |
Min. | Kelvin |
Átl. | ~167 K[10] Kelvin |
Max. | 239 K[10] Kelvin |
Színkép típusa | C[11] |
Látszólagos fényesség | 6,7[12]-től 9,32[6]-ig |
Abszolút fényesség | 3,36 ± 0,02[9] |
Látszólagos méret | 0,84"[13]-től 0,33"[6]-ig |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ceres témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Körülbelül 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben; olyannyira, hogy az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmadát a Ceres adja.[18] A legújabb megfigyelések felfedték, hogy a kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációval rendelkező aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú.[9] Felszíne vízjég és különböző hidratált ásványok, például karbonátok és agyagfélék keverékéből állhat.[11] Belseje egy kőzetmagra és egy jégből álló köpenyre oszlik.[3] Látszólagos magnitúdója 6,7 és 9,3 között változik, azonban még legfényesebb állapotában sem észlelhető szabad szemmel.[12] Felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán rejtőzhet.
A NASA 2007. szeptember 27-én indította a Vesta és a Ceres felderítésére a Dawn űrszondát.[19] A Dawn űrszonda VIR nevű műszere infravörös fényben képes volt nagy területen szerves anyagot kimutatni a Ceres felszínén. A szerves anyagok főleg egy nagyjából 1000 km²-es területen találhatók, például az Ernutet kráter belsejében, annak a déli peremén, továbbá a kráteren kívüli területen onnan délnyugat felé. Egy másik nagy terület, ahol szerves anyagok találhatók, a kráter északnyugati pereme és a kráterből kidobódott anyaggal borított rész. Több más, néhány négyzetkilométer kiterjedésű területen van még ilyen anyag, a krátertől nyugatra és keletre is. Szerves anyag található még az Inamahari kráter egy kisebb részén, ami az Ernutettől 400 km-re van.[20]