Buddhizmus Dél-Ázsiában
From Wikipedia, the free encyclopedia
A dél-ázsiai buddhizmus a következő országok buddhista kultúrájára vonatkozik: Afganisztán, Banglades, Bhután, India, Maldív-szigetek, Nepál, Pakisztán és Srí Lanka. Ezek közül történelmileg és kulturálisan is jelentős vallás volt a buddhizmus Afganisztánban, Bhutánban, Indiában, Nepálban és Srí Lankán. Bhutánban a teljes lakosság több mint 75%-a vallja magát buddhistának.[1][2] Srí Lankán ez 70%, viszont itt a buddhizmus az ország nem hivatalos államvallása.[3] Nepálban a legjelentősebb kisebbségi vallás a buddhizmus, ahol a becslések szerint a lakosság mintegy 11%-a tekinthető buddhistának.[4]). Indiában a lakosság kevesebb mint 1%-a buddhista, ám ez a szám az elmúlt években növekedésnek indult, ugyanis egyre több hindu dalit tér át a buddhizmusra.[5] Bangladesben a théraváda buddhisták a lakosság 0,7%-át alkotják.[6][7]
Az indus-völgyi civilizáció népei jelentős területet foglaltak el az i. e. 3000 és 1800 között. Nem áll rendelkezésre túl sok adat a vallási elképzeléseikről és gyakorlataikról. Ennek a civilizációnak a helyét vették át az indo-árja törzsek, akik Pandzsáb környékén keltek át a Himalája magas hágóin i. e. 1800 és i. e. 1500 között. A vallásuk az indo-európai védikus vallás és brahmanizmus volt. Az indus-völgyiek békés földművelését az állattartás követte, a politikai és harcászati hatalom megszilárdítása után kialakult a klasszikus hinduizmus. A történelmi Buddha idejére már csak a brahmin kasztból kerülhettek ki hindu papok. A buddhizmus ebből a kulturális környezetből fejlődött ki.