Bleiburgi tragédia
Második világháborús tömegmészárlás / From Wikipedia, the free encyclopedia
A bleiburgi tragédia egy 1945 májusában, a második világháború befejezése után történt tragikus esemény. A Jugoszláviát megszálló tengelyhatalmakkal kapcsolatban álló katonák és civilek tízezrei menekültek Jugoszláviából Ausztriába, miközben az országban a jugoszláv partizánok vették át az irányítást. Amikor elérték a szövetségesek által megszállt Ausztriát, a britek megtagadták, hogy nekik adják meg magukat, és a partizánokhoz irányították őket. A partizánok a hadifoglyokat más általuk elfogott civilekkel együtt erőszakos menetelésre kényszerítették, mely során tízezreket végeztek ki. Másokat kényszermunkatáborokba vittek, ahol a zord körülmények miatt sokan meghaltak. Az esemény a karintiai határ menti városról, Bleiburgról kapta a nevét, ahol a hazatelepítések megkezdődtek.
Bleiburgi tragédia | |
Összeterelt hadifoglyok Bleiburgnál | |
Dátum | 1945. május |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bleiburgi tragédia témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1945. május 3-án a németek által megszállt Jugoszlávia egyes részein létrehozott fasiszta bábállam, a Független Horvát Állam (NDH) hadseregének (HOS) maradványai és civil híveik, több százezer ember úgy döntött, hogy Ausztriába menekül. A menekülők úgy tervezték, hogy mielőbb megadják magukat a brit hadseregnek. A tengelyhatalmakkal kollaboráns szlovén vezetés ugyancsak aznap, visszavonulási parancsot adott ki a szlovén honvédségnek. Ezek az erők civilek kíséretében csatlakoztak a kivonuló német hadsereg E csoportjához és a tengelyhatalmak többi egységéhez. Ez utóbbiak közé tartozott a XV. kozák SS-lovashadtest és a HOS által vezényelt montenegrói nemzeti hadseregbe szervezett montenegrói csetnikek maradványai.
A kollaboráns erők, hogy elkerüljék a bekerítést és nyitva tartsák a menekülési útvonalakat, a német megadás utáni héten is folytatták a harcot a jugoszláv partizánokkal. A szlovén vezetésű hadoszlopok május 14-én Klagenfurt közelében jutottak az osztrák határig. Feladásukat a britek elfogadták, és a közeli viktringi táborba internálták őket. Amikor május 15-én a menekülő HOS-csapatok egyik oszlopa, amely civilekkel keveredett, megközelítette Bleiburg városát, a britek nem voltak hajlandók elfogadni megadásukat. Utasították őket, hogy adják meg magukat a partizánoknak, amit a HOS vezetése rövid tárgyalások után meg is tett. A brit fogságban lévő többi hadifoglyot a következő hetekben hazaszállították Jugoszláviába. A hazaszállítást a britek csak május 31-én állították le, miután Jugoszláviában történt tömeggyilkosságokról értesültek.
A jugoszláv hatóságok a foglyokat gyalogmenetben hajtották az országszerte felállított internáló- és munkatáborokba. Közben tömeges kivégzéseket hajtottak végre, amelyek közül a legnagyobbat Teznóban (itt becslések szerint 15 000 horvát hadifoglyot végeztek ki[1]), Kočevski Rogban és Huda Jamában hajtották végre. Az ezt követő jugoszláviai kommunista uralom idején ezek a mészárlások és egyéb visszaélések tabutémának számítottak, és az eseményekről szóló információkat elhallgatták. Az áldozatokról (köztük számos civilről) való nyilvános és hivatalos megemlékezés csak évtizedekkel később kezdődött.
A történészek máig sem tudták pontosan megállapítani az áldozatok számát, a pontos számok a múltban is sok vita tárgyát képezték. A horvát történészek becslése szerint 30 000 foglyot öltek meg.[2] Szlovéniában és Horvátországban a történészek vizsgálatai azt mutatják, hogy a legtöbb áldozat a horvát, szlovén, montenegrói és szerb kollaboráns fegyveres erők tagja volt. Jugoszlávia felbomlása után Bleiburgban évente megemlékezést tartanak az áldozatokról, de az esemény az ott használt usztasa szimbólumok miatt komoly vitákat váltott ki. A horvát hatóságok vagy támogatták ezt a megemlékezést, vagy más megemlékezéseket kezdeményeztek Szlovéniában, míg az osztrák hatóságok lépéseket tettek megtartásának további megakadályozására.