Biztonsági Közösség
From Wikipedia, the free encyclopedia
A biztonsági közösség egy olyan területre utal, ahol az erőszak alkalmazása, pl. valamilyen konfliktus, háború kezdeményezése, nagyon ritka, vagy egyáltalán szóba sem jöhet. A kifejezést, ebben a megfogalmazásban, a neves politológushoz, Karl Deutsch-hoz köthetjük.(1957) "Political Community and the North Atlantic Area: International Organization in the Light of Historical Experience" c. alapművében, Deutsch és segítői a biztonsági közösséget, emberek egy csoportjához hasonlítja, amelynek tagjai, ha nem is mindenben, de egy valamiben egészen biztosan megállapodtak, hogy a közös szociális problémák megoldása csakis békés módon ún. "peaceful change" folyamat segítségével valósulhat meg. Ez a békés folyamat pedig a szociális gondok megoldására irányuló erőfeszítések, általában intézményesített eljárások keretében, fizikai erő igénybevétele nélkül. A közösség tagjait továbbá összeköti a kölcsönös szimpátia és a közös érdekek.[1]
A koncepció eleinte nem vált elterjedtté a nemzetközi biztonság terén, a hosszú történelme ellenére sem. Azonban a hidegháború után a biztonsági közösség fogalmát a konstruktivisták fejlesztették tovább. A nagy lendületet, más szóval a változást, Emanuel Adler – Michael Barnett könyve a "Security Communities" (1988) hozta meg. Ők újradefiniálták a biztonsági közösség fogalmát a megosztott identitás, az értékek és jelentésük, a sokoldalú közvetlen beavatkozás, és a kölcsönös hosszú távú érdekek szempontjából. Azóta a világ különböző régióiban tanulmányozzák, alkalmazzák a biztonsági közösség koncepcióját, elsősorban az Európai Unióban, Kanada – U.S.A, Mexikó – U.S.A, Mercosur, és a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN).