Barokk építészet
építészeti stílus / From Wikipedia, the free encyclopedia
A barokk építészet (olaszul: architettura barocca) a 15–16. század fordulóján Rómából kiinduló, rendkívül dekoratív stílusirányzat. Eredetileg a katolikus egyház, különösen a jezsuiták alkalmazták, a reformáció és a protestáns egyházak elleni küzdelem eszközeként.[1] Az ellenreformáció vezéralakjai felismerték, hogy az értelemre ható elmélkedések ideje lejárt, és ezért az érzelmekre próbáltak hatni.[2] Csúcsát az érett barokkban (1625–1675) érte el, amikor főleg Itáliában, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban, valamint Németországban és Ausztriában alkalmazták templomoknál és palotáknál. A késő barokk korban (1675–1750) egészen Oroszországig, valamint a spanyol és portugál gyarmatokig eljutott.[3][4]
A barokk közvetlen előzményének tekintett manierista építészet sajátossága volt a szokatlan, egyedi kompozíciók alkalmazása, az egyedire, eltérőre, egyenlőtlenségre való törekvés. A mai maníros, vagyis modoros szavunk is ebből a kifejezésből ered.