Angol–német flottaépítési verseny
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az angol–német flottaépítési verseny (helyesebben: brit–német) Nagy-Britannia és Németország közötti fegyverkezési verseny volt, mely a 19. század utolsó éveitől az első világháború 1914-es kirobbanásáig tartott és a háború egyik okaként tartják számon. A fegyverkezési verseny kezdetét Alfred von Tirpitz 1897-es tervétől számítják, melyben egy olyan „létező flotta” (fleet in being) létrehozására törekedett, mellyel Nagy-Britanniát diplomáciai engedményekre tudja késztetni. Tirpitz a flottától ténylegesen nem várta el, hogy egy esetleges konfliktus során legyőzze a brit flottát.
Vilmos császár támogatásával Tirpitz elfogadtatta a birodalmi gyűléssel (a Reichstaggal) az egyre nagyobb számú hadihajó megépítését rögzítő flottatörvényeket. A Dreadnought megépülte 1906-ban Tirpitzet a hadihajók építésének további fokozására késztette (első törvénykiegészítés). Míg egyes brit megfigyelők aggódva tekintettek a német flotta kiépítésére, egészen az 1908-as második törvénykiegészítésig az nem keltett általános riadalmat. A brit közvélemény és a politikai ellenzék azt követelte a liberális kormányzattól, hogy válaszoljon a német kihívásra, ami 1910-ben újabb dreadnought-mintájú csatahajók megrendelését vonta magával és ezzel a fegyverkezési verseny eszkalálódott.
Európa legerősebb hadserege és második legnagyobb hadiflottája hatalmas terhet rótt a német költségvetésre. Theobald von Bethmann-Hollweg német kancellár megpróbálta csökkenteni a feszültséget a két ország között, hogy ezzel könnyítsen a költségvetés terhein és Franciaországra koncentrálhasson, mint riválisra. Bethmann-Hollweg alatt és főként 1912-től Németország felhagyott a csatahajók építésében való versengéssel és ezt követően egy kereskedelmi háborút folytató stratégiára összpontosított, melyet tengeralattjárókkal vívtak volna meg.
Az első világháború kitörésekor a britek az Északi-tenger egészét lezárva a német partoktól távol állították fel blokádjukat. Egy ilyen blokádra a németek nem voltak felkészülve, mivel a partjaik ellen indított erős támadásra számítottak. A brit blokád a rombolóik hatótávolságának peremén volt, így azok nem tudták volna hatékonyan támogatni a nagyobb hajókat ilyen távoli hadműveletekben.
A fegyverkezési verseny során felhasznált hatalmas erőforrásokkal szemben a két fél csatahajóflottái egyetlen ütközetet vívtak egymással az első világháborúban, a tengeri háborút jelentősen nem befolyásoló skagerraki csatát. Ellenben a korábbi német stratégiai elképzelések középpontjában álló kereskedelmi háborúval és az abban részt vevő kisebb egységekkel a konfliktus egész ideje alatt veszélyeztetni tudták az ellenség hajóforgalmát és érzékeny veszteségeket okoztak.