Al-Hákim fátimida kalifa
From Wikipedia, the free encyclopedia
Abu Ali al-Manszúr al-Hákim (985. augusztus 13. – 1021. február 13.), ismertebb uralkodói nevén al-Hákim bi-Amr Allah (arabul: الحاكم بأمر الله ’Az uralkodó Isten parancsa szerint’)[4] a hatodik fátimida kalifa[4] és a 16. iszmáilita imám (996–1021). Számos síita iszmáilita szekta fontos alakja, mint például a 15 milliós nizari, az 1–2. milliós musztaali és a 2 milliós levantei drúz közösségek.[5] [6]
Al-Hákim fátimida kalifa | |
Abu Ali Manszur al-Hákim bi-Amr Allah | |
al-Hákim arany dinárja, amelyet Muszlim időszámítás szerint 391-ben vertek (i. sz. 1000/1001) | |
Fatimida Egyiptom | |
Uralkodási ideje | |
996. október 14. – 1021. február 13. | |
Elődje | Abu Mansur Nizar al-Aziz Billah |
Utódja | al-Zahir li-I'zaz Din Allah |
Korszak | 996. október 14. – 1021. február 13. |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Fátimida-dinasztia |
Született | 985. augusztus 13.[1][2][3] Kairó |
Elhunyt | 1021. február 13. (eltűnt) Mokattam |
Édesapja | Al-Aziz Billah |
Testvére(i) | Sitt al-Mulk |
Gyermekei | Ali az-Zahir |
Vallás | siíta iszlám |
A Wikimédia Commons tartalmaz Al-Hákim fátimida kalifa témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Al-Hákim szerepe ellentmondásos, mivel életéről és örökségéről sokféle nézet kering.[7] [8] Paul Walker történész ezt írja: „Végső soron két kép él róla, egyrészt az őrült és despotikus zsarnoké (mint a germán és római despoták), aki irracionális módon, szeszélyből megöli a körülötte lévőket, másrészt az ideális legfelsőbb uralkodóé, aki Istentől rendelt és kiválasztott, akinek minden cselekedete igazságos volt. Az elsőt ellenségei és az ellene lázadók gondolták róla, a második pedig hű követői szívében él, akiket, bár talán megzavartak az események, mindazonáltal mindvégig lelkesen hűségesek maradtak hozzá."[9] Kritikusai „őrült kalifának” [10] vagy „az iszlám Nérójának ” nevezték. [11]
Az általa vezetett keresztényüldözés a keresztes hadjáratok egyik fontos előzménye, hiszen betiltotta a szentföldi zarándoklatot és 1009-ben lerombolta a jeruzsálemi Szent Sír-templomot. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a Szent Sír-templom a keresztes hadjáratok idejére már rég újjáépítették a bizánciak, így al-Hákim föllépése közvetlen oknak nem nevezhető.