A kagylósrákok anatómiája
From Wikipedia, the free encyclopedia
Egy kagylósrák legjellemzőbb tulajdonsága kettős teknője (carapax), amelybe a lágytest teljes mértékben visszahúzódhat. Ez legjobban a puhatestűekhez hasonlítja őket, innen is kapták nevüket: „mussel schrimps” (angol), „Musselkrebse” (német) vagy „schaalkreeftjes” (holland).
A carapax (avagy kettős teknő) nem külső kiválasztású védőpajzs, mint a kagylóknál, hanem egy egységes kitines borítása az epidermisnek (hámréteg).
A kagylósrák teste általában ovális, ovális-szerű és a teknőkhöz illeszkedik. A függelékeken kívül, a testfelépítés nem mutat szoros hasonlóságot rokonaikkal, a magasabbrendű rákokkal.
Nem létezik tulajdonképpeni szegmentáció az ízeltlábúakhoz hasonlatosan, azonban egy kicsiny összehúzódás a test közepéhez közel segít elkülöníteni két fő részt: a fejet (cephalon) és a tort (thorax). A többi ízeltlábúnál megtalálható potroh (abdomen) kezdetleges és összenőtt a torral. Általában hét pár függelékkel (végtag) rendelkeznek:
- pre-orális (a fejhez illeszkednek):
- antennulák
- antennák
- mandibulák
- post-orális (a torhoz illeszkednek):
- maxillapár (ez is a fejhez illeszkedik)
- első pár torláb
- második pár torláb
- harmadik pár torláb
A test a carapax hosszának középső kétharmadát foglalja el és a teknő háti tájékához kapcsolódik, mint egy megnyúlt kitines zacskó. A legmagasabb és legtompább az elülső részen. Egy pár furcában végződik, melyeket azonban nem sorolnak a test függelékei közé.
A kagylósrákok testét borító kettős külső fal azaz duplicatura részei a külső lemez és a belső lemez (vagy lamella). A térrészt a két lemez között (vestibulum) a tulajdonképpeni kagylósrák-test oldalsó nyúlványaiként kell kezelni, hiszen nemegyszer fontos szerveket burkolnak (máj, petefészek, herék stb.).