A Reichstag felgyújtása
From Wikipedia, the free encyclopedia
A Reichstag felgyújtása (németül: Reichstagsbrand) a német parlament épületét pusztította el 1933. február 27-én. A gyújtogatást egy magányos holland kommunista, Marinus van der Lubbe követte el, aki semmilyen párttal nem állt kapcsolatban, ám igencsak bántotta a munkásosztály helyzete, így az épület felgyújtásával kívánt tiltakozni, és ellenállásra serkenteni a munkásokat. A férfi láthatólag zavart volt, amikor rátaláltak, és félmeztelenül mozgott a Reichstagban. A tűz nagyon gyorsan terjedt szét az ülésteremben, magas lángcsóvát hagyva. A tüzet megfékezni lehetetlen volt, a gyönyörű épület teljesen kiégett.
A Reichstag felgyújtása | |
Ország | Nemzetiszocialista Németország |
Helyszín | Berlin, |
Célpont | Reichstag |
Időpont | 1933. február 27. |
Típus | gyújtogatás |
Gyanúsítottak | Marinus van der Lubbe, NSDAP, KPD |
Elkövetők | Marinus van der Lubbe |
é. sz. 52° 31′ 07″, k. h. 13° 22′ 34″52.518611111111, 13.376111111111 | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A Reichstag felgyújtása témájú médiaállományokat. |
Hitler gyorsan kihasználta az adódó alkalmat és a felelősséget nagyon hamar a kommunistákra hárította, elérve pártjuk betiltását. A tűzvészt kihasználva Hitler elérte, hogy felfüggesszék a weimari alkotmány legfontosabb pontjait, és parlament nélkül, szükségrendeletekkel kormányozhasson. A kommunista mandátumokat megsemmisítette, a párt tagjait az ekkor felállított koncentrációs táborokba hurcoltatta. Ezt követően megszavaztatta a felhatalmazási törvényt. A hadsereget nem az alkotmányra, hanem saját személyére eskette fel. Megsemmisítette a demokráciát, diktatúrát vezetett be. Valójában sokakban már akkor felvetődött, hogy a tűzvész kizárólag a nemzetiszocialisták érdekét szolgálta. A Georgi Dimitrov és más Berlinben élő kommunisták ellen indított perben Dimitrov és társai bűnösségét még a korai Hitler-korszak bírósága sem állapította meg, mivel a Gestapo egyezséget kötött a szovjetekkel átadásukról.