9. szimfónia (Beethoven)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A 9., d-moll szimfónia (op. 125.) Ludwig van Beethoven utolsó befejezett szimfóniája, amely 1824-ben készült el. Tartalmaz részleteket An die Freude című műből is (Friedrich Schiller: „Óda az Örömhöz”), melynek szövegét szólisták és énekkar énekli az utolsó tételben. Ez a mű az első példa arra, hogy egy nagy zeneszerző szimfóniában énekhangot a hangszerekkel azonos szinten használ.
9. szimfónia | |
Zeneszerző | Ludwig van Beethoven |
Dalszövegíró | Friedrich Schiller |
Keletkezés | 1824 |
Ajánlás | III. Frigyes Vilmos porosz király |
Ősbemutató | 1824. május 7. |
Megjelenés | 1826 |
Hangnem | d-moll |
Hangszerelés | |
Tételek | 4 tétel |
A szimfónia az európai klasszikus zene egyik legismertebb, és Beethoven legnagyobb, süketsége alatt komponált mesterművei között számon tartott alkotás. Kimagaslóan nagy kulturális szerepet játszik a modern társadalomban, különösen, mióta az Európai Unió a negyedik tétel egy részletét (Örömóda, szöveg nélkül) hivatalos himnuszaként használja. Külön érdekesség még, hogy ezen mű kézirata 2003-ban 3,3 millió dollárért kelt el. A szimfónia különleges vonzereje miatt ma már az UNESCO listája szerint a világ emlékezete program részét képezi.