1932-es amerikai elnökválasztás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1932. november 8-án, kedden az országban elnökválasztást tartottak. A választások a nagy gazdasági világválság idején zajlottak le. A hivatalban lévő republikánus elnököt, Herbert Hoovert legyőzte a demokrata Franklin D. Roosevelt, New York kormányzója, az 1920-as elnökválasztás alelnökjelöltje. A választás a republikánusok által uralt negyedik pártrendszer tényleges végét jelentette.
37. elnökválasztás az Egyesült Államokban | ||
---|---|---|
| ||
Párt | ||
Elnökjelölt | Franklin D. Roosevelt | Herbert Hoover |
Állam | New York | Kalifornia |
Alelnökjelölt | John N. Garner | Charles Curtis |
Elektorok | 472 | 59 |
Szavazatok | 22 821 277 57,4% |
15 761 254 39,7% |
| ||
A Wikimédia Commons tartalmaz 1932-es amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat. |
A nagy gazdasági világválság következtében fellépő rossz gazdasági körülmények ellenére Hoover alig szembesült kevés ellenzékkel a Republikánus Nemzeti Konvención. Rooseveltet széles körben a Demokrata Nemzeti Konvenció elején az élén állónak tartották, de csak a konvenció negyedik szavazása után tudta megszerezni a jelölést. Alelnökjelöltjeként egy déli demokratát, a texasi John N. Garner házelnököt választották. Roosevelt a Hoover-adminisztráció kudarcai ellen kampányolt és egy „New Deal” elnevezésű új irányvonalat ígért az amerikai népnek.
A választást végül Roosevelt nyerte meg, néhány észak-keletin kívül minden államot magával vitt és a lakosságtól 17,7 %-kal több szavazatot gyűjtött. Az 1928-as elnökválasztáson Hoover a szavazatok 58%-át, míg 1932-ben csak 37,7 %-át szerezte meg, jóval kevesebbet. A Szocialista Párt jelöltjére, Norman Thomasra csak az ország 2,2%-a szavazott. Az ezt követő 1934-es választásokon és az 1936-os elnökválasztáson megerősítették az Ötödik Pártrendszer kezdetét, amelyet a demokraták és a Roosevelt New Deal koalíciója uralt.[1]