1800-as amerikai elnökválasztás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1800. október 31. és december 3. között az országban elnökválasztást tartottak. Az „1800-as forradalomnak”[1] is nevezett választáson Thomas Jefferson hivatalban lévő alelnök, a Demokrata-Republikánus Párt vezetője legyőzte a hivatalban lévő elnököt, John Adamst, a Föderalista Párt vezetőjét. A választás politikai átrendeződést eredményezett, a demokrata-republikánus vezetés generációját nyitotta meg.
4. elnökválasztás az Egyesült Államokban | ||
---|---|---|
Részvétel | 32,3% | |
Párt | ||
Elnökjelölt | Thomas Jefferson | John Adams |
Állam | Virginia | Massachusetts |
Alelnökjelölt | Aaron Burr | Charles C. Pinckney |
Elektorok | 73 | 65 |
Szavazatok | 41 330 61,4% |
25 952 38,6% |
| ||
A Wikimédia Commons tartalmaz 1800-as amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat. |
Az 1796-os elnökválasztáson Adams legyőzte Jeffersont. A 12. alkotmánymódosítás 1804-es ratifikálása előtt érvényben lévő választási szabályok szerint az elektori kollégium tagjai két jelöltre adtak le szavazatot, ám nem tudták jelezni, hogy kire elnöknek és kire alelnöknek szavaztak. Mivel Jefferson 1796-ban második helyezést ért el, megkapta az alelnöki posztot. 1796-tól eltérően 1800-ban mindkét fél hivatalos elnökjelölt lett és alelnökjelöltet is jelöltek ki. Jefferson futótársának a demokrata-republikánusok Aaron Burrt, míg a föderalisták Adams mellé pedig Charles C. Pinckney-t indították.
A fő politikai kérdések a francia forradalom bukása körül forogtak. A föderalisták az erős központi kormányt és a Nagy-Britanniával való szoros kapcsolatokat részesítették előnyben. A demokrata-republikánusok a decentralizáció mellett álltak ki és támadták a föderalistákat. A demokrata-republikánusok elítélték a föderalisták által bevezetett letelepedési törvényt, amely megnehezítette a bevándorlók számára az állampolgárság megszerzését. Míg a demokrata-republikánusok állami szinten jól szervezettek, a föderalisták szervezetlenek voltak, mely keserű megosztottságot eredményezett két fő vezetőjük, Adams elnök és Alexander Hamilton között. Több történész szerint is a választási szavazatok, a regionális megosztottság és a két párt által létrehozott propagandakampányok felismerhetően modernné tették a választást.
Végül Jefferson és Burr 73, Adams 65 és Pinckney 64 elektori szavazatot szerzett. A föderalisták Új-Anglián, a demokrata-republikánusok pedig délen söpörtek végig, a közép-atlanti államok által leadott szavazatok pedig mindkét jelölt számára döntetlen lett.
A demokrata-republikánusok nem tudták megvalósítani azt a tervüket, hogy Jeffersonnak eggyel több szavazata legyen, mint Burrnek, az eredmény döntetlen lett, így a képviselőház ült össze elnököt választani. Az alkotmányban lefektetett feltételek szerint a képviselőháznak Jefferson és Burr között kellett döntenie. Burrt azzal vádolták, hogy maga is kampányolt az elnökségért annak ellenére, hogy Jefferson pártjának a tagja volt és alelnökjelöltjeként futott. Minden állami küldött egy jelöltre szavazott és 9 szavazatra volt szükség a győzelemhez. Sem Burr, sem Jefferson nem tudott nyerni a választások első 35 fordulóján, mivel a legtöbb föderalista kongresszusi képviselő Burr mellé állt és az összes demokrata-republikánus kongresszusi képviselő pedig Jeffersont támogatta. Hamilton Jeffersont részesítette előnyben Burrel szemben és több föderalista vezetőt is meggyőzött, hogy álljon át Jefferson mellé, aki így a választás 36. fordulóját megnyerte.