Ásítás
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az ásítás egy ősi reakció, ösztönös cselekvés, amely egyes állatoknál az udvarlásnál vagy a békülésnél, míg az embernél az álmosságtól vagy az unalomtól jelentkezik. Egyes tévhiedelmek szerint azért ásítunk, mert oxigénhiányunk van.[1] Erre jó ellenpélda, hogy a baba is ásít az anyaméhben,[2] holott nem is szájon át lélegzik. Az ásításhoz ún. neurotranszmitterre van szükség.