Álvaro Siza Vieira
portugál építész / From Wikipedia, the free encyclopedia
Álvaro Joaquim de Meio Siza Vieira (Matosinhos, Norte régió, 1933. június 25. –) portugál építész. Tanulmányait a Portói Egyetem Építészeti Karán folytatta. 1955-ben megalapította saját tervezői stúdióját. Egyik korai mesterműve a Leca da Palemeira-i uszoda volt 1966-ban. További kiemelkedő alkotásai a Portói Egyetem Építészeti Karának új tömbje, a Marco de Canavezes-i Santa Maria templom és a brazíliai Porto Allegre-ben található Ibere Camargo Alapítvány Múzeuma. 1988-ban Alvar Aalto-medállal, 1992-ben Pritzker-díjjal, 2001-ben Művészeti Wolf-díjjal, 2009-ben a brit királyi építész akadémia (Royal Institute of British Architects, RIBA) aranyérmével,[1] 2012-ben pedig a Velencei Építészeti Biennálé Arany Oroszlán díjával lett kitüntetve.[2]
Álvaro Siza Vieira | |
Született | 1933. június 25. Matosinhos, Norte régió |
Nemzetisége | portugál |
Házastársa | Maria Antónia Siza |
Iskolái | Portói Egyetem |
Munkái | |
Jelentős épületei | A Portói Egyetem Építészeti Karának új tömbje |
Díjai | Pritzker-díj, Művészeti Wolf-díj, RIBA aranyérem, Alvar Aalto-medál, Arany Oroszlán díj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Álvaro Siza Vieira témájú médiaállományokat. |